Támaszaink

Itt a blogon főleg az önkéntesekről, a tanodás diákokról és családjaikról esik szó. Ez természetes, hisz körülöttük zajlik a tanodai és az egyesületi élet, az ő közös történeteik töltik ki a mindennapjainkat. Arról azonban kevesebbet lehet tudni, hogy kik azok akik a háttérből támogatják munkánkat. Pedig nagyon sokan vannak! Ez a bejegyzés most róluk fog... Continue Reading →

Advertisements

Péntekünk

Mert azt mindenki tudja, hogy péntek délután nehéz tanulni. Nehéz, hiszen egész héten későn érnek haza a gyerekek az iskolából és a tanodások az iskola utáni tanodából még később, és mert a péntek az mégiscsak a szombat előtt van, egy olyan délután, amikor nem kell másnapra tanulni, amikor el lehet menni egy kicsit lógni a... Continue Reading →

,,Az volt az idegesítő, hogy hiába akartam haladni előre az iskolarendszerben, rajtam kívülálló okok miatt nem tudtam, például, hogy nem volt cipőm, meg ilyenek…”

Mondta az egyik fiatal, a csobánkai katolikus egyházközség bérmálkozó csoportjából, miután befejeztük a Mentortársas nevű játékot. A csoport tagjai 16-19 éves, csobánkai fiatalok, akik a szentendrei Ferences Gimnázium tanulói és a helyi cserkészetben is aktív ak. A csoport vezetőjének kezdeményezésére tettünk náluk látogatást, hogy meséljünk tanodai munkánkról illetve annak hátteréről. A foglalkozásról egyik önkéntesünket, Szőnyi... Continue Reading →

Kis hercegek és rózsák

Idén „öreg” diákjaim mellé egy iskola előkészítős picike fiúcskát is szárnyaim alá vehettem. Az első, és az azt követő találkozás A-val teljesen zökkenőmentesen zajlott. Úgy éreztem, hogy jól kijövünk egymással, nem lesz itt semmi gond, bár azt nem tudtam még, hogy ő is így gondolja-e. Harmadik alkalommal mentem érte az iskolába, hogy átsétáljunk a tanodába,... Continue Reading →

Szeretet-kommandó

R. negyedikes, félénk, nehezen oldódó kisfiú, idén kezdett a tanodába járni. Mindig anyával jön, mindig megáll az ajtóban lesütött szemmel, nem kér a szendvicsekből, nem kér a szörpiből, csak álldogál, amíg F., a vele tanuló önkéntes, kézen nem fogja, és le nem ül vele németezni. De akkor is nehezen oldódik, nem nagyon beszél, csak ül... Continue Reading →

Közös ügy

Mióta van saját helye a tanodának, évről-évre előkerül a takarítás kérdése. Sajnos erre nincs külön forrás és hiába igyekszünk rendet tartani, 40 gyerek és 25 önkéntes fordul meg hétről hétre az épületben, így mindenképpen szükség van egy-egy nagyobb takarításra hetente. Már a legelején felmerült, hogy ebben a tanodás diákok szüleitől kéne segítséget kérni. Ha ügyesen... Continue Reading →

A találkozás

J. az egyik legrégebbi tanodásunk volt, sok éven át járt hozzánk, aztán elvégezte a nyolcadik osztályt és tanodások közül elsőként sikeresen felvételizett egy budapesti szakközépiskolába. Nehezen indult, megbukott, aztán átment, a tanodába sem tudott mindig járni, hiszen hat körül ért haza, fáradt volt, meg hát kamasz is, nem volt mindig kedve bejönni, végül elmaradt. Ha... Continue Reading →

„Diploma előtt”

A hatodik évet kezdi a Csobánkai Csepp Tanoda. Nyolc gyerekkel indultunk négyen önkéntesek, a művelődési ház nagytermében, ahova „megértésből” beengedtek minket és most 38 gyerekkel, 18 önkéntes segítővel, egy külön tanodaépületben vágunk bele az új tanévbe. Hat év nagy idő. Azok, akik hetedikesek voltak az első évben, most érettségi előtt állnak. D., az egyik „őstanodásunk”... Continue Reading →

Cigánylecsó

Otthon vannak a főzésben, rengeteg receptet ismernek, részletesen el tudják mondani, mi kell bele, egymás szavába vágva sorolják az ételeket: „a krumplistésztába mi szafaládét teszünk vagy kolbászt”, a „babostésztát” mama úgy csinálja, hogy….”

Blog at WordPress.com.

Up ↑