Kis hercegek és rózsák

Idén „öreg” diákjaim mellé egy iskola előkészítős picike fiúcskát is szárnyaim alá vehettem. Az első, és az azt követő találkozás A-val teljesen zökkenőmentesen zajlott. Úgy éreztem, hogy jól kijövünk egymással, nem lesz itt semmi gond, bár azt nem tudtam még, hogy ő is így gondolja-e. Harmadik alkalommal mentem érte az iskolába, hogy átsétáljunk a tanodába, de hiába. A. beteg lett, és nem találtam ott. Amint bandukoltam nélküle a tanoda felé, hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja egymás után többször. Amint hátrafordultam, megláttam Alexet, aki a nagymamája kezét szorongatva kiabálta:

-Ági néni! Megyünk a patikába nagyival! Beteg vagyok! Harminchét-öt, nem, harmincnyolc-öt a lázam! De ha meggyógyulok, jövök ám megint!

Ebben a pillanatban már tudtam, hogy ő is úgy gondolta két találkozás után, hogy nem lesz itt gond. Elfogadott, bízik bennem, és bevillant kedvenc mesémből egy gondolat:

„A virágom…felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék.”

Megdöbbentett a felfedezés. Hiszen én vagyok az ő „kis hercege”, és ő az én „rózsám”! Aztán szépen sorban előjöttek az elmúlt három év emlékei. R., aki betegen is mosolyogva jelent meg pontban fél ötkor a tanoda ajtajában, még akkor is ha nem engedte iskolába az orvos. M., aki forgószélként viharzott be azokon a napokon is, amikor nem volt órarend szerint beosztva. Sz., aki elvárt minden foglalkozás előtt egy fejtörőt vagy képrejtvényt. T. és L., akiknek az ölelése, kedvessége felolvasztja a jeget is.

Hiszen ez a mi mesénk, amit magunk írunk, játszunk el, élünk át nap, mint nap! Természetesen, mint minden mesében, ebben is vannak rosszabb napok, amikor a „rózsák” szúrnak, és a „kis hercegek” túl fáradtak. Ám minden „kis hercegünk” tudja a legfontosabb dolgot a „rózsájáról”:

„ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat ( kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt ). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. „

És ez garantálja, hogy mint minden mese, a mi mesénk is mindig boldog véget ér…

Ági

A

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s

Create a free website or blog at WordPress.com.

Up ↑

%d bloggers like this: